A munkahelyeden betegedtél meg ? – Szigorú a törvényi szabályozás!
Az elmúlt héten a Kúria több ítéletéről is tájékoztatót tett közzé, melyeket a szakma mindig nagy érdeklődéssel olvas. Ennek oka az, hogy a 2012. július 1. napjával hatályba lépő Munka törvénykönyve több tekintetben eltér a korábbi törvénytől, ugyanakkor hiányos a joggyakorlat, mely számos kérdésben a tisztánlátást is gátolja.
Az eltérés megjelenik alapelvi szinten (hátrányos eltérés megengedése a törvénytől), valamint a fogalomkészletében is. Az új törvény ugyanis számos eddig nem létező fogalmat használ (méltányos mérlegelés, ellenőrzési kör), melyek pontos tartalma, kontúrjai nem kivehetőek.
Tovább fokozza a problémát az, hogy 2014. március 15. napjával új Ptk. is hatályba lépett, mely az új Mt. koncepciójának megfelelően a munkajogban is közvetlenül alkalmazandó. Ennek megfelelően átalakult a kárfelelősség szabályrendszere is. Sajnálatos módon azonban a Kúriánál jelenleg még nincsenek olyan ügyek, melyek az új Mt.-vel kapcsolatosak, így a tisztánlátás még sokáig váratni fog magára. Az alábbiakban bemutatott új jogeset is az 1992. évi XXII. tv-re épül.
A dohányzás sem zárja ki a munkáltató munkavállaló egészségkárosodásáért való felelősségét
Az Mfv.I.10.201/2015. számú ügy tényállása szerint a felperesek édesapja (illetve férje) 1964. szeptember 17. napjától 1993. szeptember 1. napjáig hálózatépítő, illetve raktáros munkakörökben dolgozott, ahol a munkavégzés során azbeszttel is kapcsolatba került. 2009. áprilisában az érintett munkavállalónál hererákot diagnosztizáltak, mely rövid idő alatt áttéteket is képezett.
Az érintett munkavállaló a daganatos betegsége következtében 2011. május 9. napján elhunyt. Röviddel ezt követően az OMFI (Országos Munkahigiénés és Foglalkoztatás-egyészségügyi Intézet) értesítette a munkaügyi felügyelőséget, amely a foglalkozási megbetegedés gyanúja bejelentését tüdőrák diagnózissal elfogadta és nyilvántartásba vette. Ezt követően az elhunyt hozzátartozói kártérítési pert indítottak a munkáltatóval szemben.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, megállapította azonban, hogy a munkáltató csupán 50%-os kárfelelősséggel tartozik. A másodfokú bíróság a fellebbezés folyamán a kárfelelősséget már 100%-ban határozta meg, melyet a Kúria is helyben hagyott. A Kúria az ítéletében több fontos megállapítást is tett. Kiemelte, hogy a munkáltató az Mt. 174.§ (1) bekezdés alapján a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy a foglalkozási megbetegedésért az a munkáltató felel, ahol a megbetegedésnek kitett munkakörben a munkavállaló utoljára dolgozott (Mfv.E.10.148/2006).
A felelősség alól csupán abban az esetben mentesül, amennyiben bizonyítja (kimentés), hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A Kúria rámutatott arra, hogy a szakértői vélemény szerint a rák kialakulásában az azbeszt expozíció legalább rész oki jelentőséggel bírt. Az eljáró bíróságok helyesen vizsgálták, hogy kármegosztásnak lehet-e helye. Az elhunyt ugyanakkor a munkavégzése során a munkáltatói utasításokat betartotta, a védőfelszereléseket pedig megfelelően használta. A dohányzás szerepe vonatkozásában a Kúria rámutatott arra, hogy a munkavállaló halálát nem kizárólagosan a dohányzás okozta. Ebből eredően a munkáltató felelőssége fennáll.
Azzal pedig, hogy a dohányzás és az azbeszt belégzése milyen kölcsönhatással járhat, a munkavállaló nem lehetett tisztában. A munkáltató perbeli feladata lett volna kimentési bizonyítás előterjesztése, azaz annak a bizonyítása, hogy a betegség dohányzás hiányában nem alakult volna ki. Erre azonban nem került sor, így a munkáltató kárfelelőssége megáll.
Az érintett munkavállaló a daganatos betegsége következtében 2011. május 9. napján elhunyt. Röviddel ezt követően az OMFI (Országos Munkahigiénés és Foglalkoztatás-egyészségügyi Intézet) értesítette a munkaügyi felügyelőséget, amely a foglalkozási megbetegedés gyanúja bejelentését tüdőrák diagnózissal elfogadta és nyilvántartásba vette. Ezt követően az elhunyt hozzátartozói kártérítési pert indítottak a munkáltatóval szemben.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, megállapította azonban, hogy a munkáltató csupán 50%-os kárfelelősséggel tartozik. A másodfokú bíróság a fellebbezés folyamán a kárfelelősséget már 100%-ban határozta meg, melyet a Kúria is helyben hagyott. A Kúria az ítéletében több fontos megállapítást is tett. Kiemelte, hogy a munkáltató az Mt. 174.§ (1) bekezdés alapján a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy a foglalkozási megbetegedésért az a munkáltató felel, ahol a megbetegedésnek kitett munkakörben a munkavállaló utoljára dolgozott (Mfv.E.10.148/2006).
A felelősség alól csupán abban az esetben mentesül, amennyiben bizonyítja (kimentés), hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A Kúria rámutatott arra, hogy a szakértői vélemény szerint a rák kialakulásában az azbeszt expozíció legalább rész oki jelentőséggel bírt. Az eljáró bíróságok helyesen vizsgálták, hogy kármegosztásnak lehet-e helye. Az elhunyt ugyanakkor a munkavégzése során a munkáltatói utasításokat betartotta, a védőfelszereléseket pedig megfelelően használta. A dohányzás szerepe vonatkozásában a Kúria rámutatott arra, hogy a munkavállaló halálát nem kizárólagosan a dohányzás okozta. Ebből eredően a munkáltató felelőssége fennáll.
Azzal pedig, hogy a dohányzás és az azbeszt belégzése milyen kölcsönhatással járhat, a munkavállaló nem lehetett tisztában. A munkáltató perbeli feladata lett volna kimentési bizonyítás előterjesztése, azaz annak a bizonyítása, hogy a betegség dohányzás hiányában nem alakult volna ki. Erre azonban nem került sor, így a munkáltató kárfelelőssége megáll.
Az új Mt. hatályba lépésével változtak a kárfelelősségi szabályok
Az új Munka törvénykönyve mind az egyéni, mind pedig az un. kollektív jogok területén jelentős változásokat hozott. A jogalkotó a változás egyik elemeként a munkavállalók kárára kockázat átcsoportosítást végzett. Ezt azt jelenti, hogy olyan kockázatokért, melyért az 1992. évi XXII. törvény rendelkezései szerint a munkáltató felelt, jelenleg a munkavállaló tartozik felelősséggel. Ennek egyik legjobb példája a kárfelelősség jogintézményének az újraszabályozása.
Az okozott károkért való felelősség a módosult szabályok szerint is objektív, azaz a kárért való felelősségnek nem feltétele az, hogy a kár a munkáltatónak felróható legyen. A kár munkaviszonnyal összefüggésben történő bekövetkezése a felelősséget tehát önmagában megalapozza. Az új Ptk. szabályai szerint pedig minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a Ptk. kivételt tesz (szükséghelyzet, károsult beleegyezése, jogszabály által megengedett magatartás stb.). A szigorú felelősségi szabályok továbbra is azt a célt szolgálják, hogy a munkáltató a lehető legkörültekintőbben járjon el. Eddig tehát nem történt a szabályokban változás, ez ugyanakkor már nem mondható el a kimentési szabályok vonatkozásában.
Az okozott károkért való felelősség a módosult szabályok szerint is objektív, azaz a kárért való felelősségnek nem feltétele az, hogy a kár a munkáltatónak felróható legyen. A kár munkaviszonnyal összefüggésben történő bekövetkezése a felelősséget tehát önmagában megalapozza. Az új Ptk. szabályai szerint pedig minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a Ptk. kivételt tesz (szükséghelyzet, károsult beleegyezése, jogszabály által megengedett magatartás stb.). A szigorú felelősségi szabályok továbbra is azt a célt szolgálják, hogy a munkáltató a lehető legkörültekintőbben járjon el. Eddig tehát nem történt a szabályokban változás, ez ugyanakkor már nem mondható el a kimentési szabályok vonatkozásában.
A munkavállalónak a kárt szükséges bizonyítania, valamint azt, hogy a kár a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett. Utóbbit legalább valószínűsítenie kell (BH2007.23.).
A munkáltató felelőssége ugyanakkor nem terjeszthető ki olyan esetekre, amelyekben lehetetlen számára a kár elkerülése. Ennek megfelelően a jogalkotó több kimentési szabályt is meghatározott.
Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Mindhárom feltétel együttes fennállása okozhatja ugyanakkor csupán a munkáltató mentesülését. Az ellenőrzési kör új fogalom, a korábbi Mt. működési kört említett.
A jogalkotó szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a munkáltató felelősségét azon helyzetekre korlátozza, amelyek befolyásolására képes.
Mentesül a munkáltató akkor is, amennyiben a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ehhez az szükséges, hogy ne legyen olyan kár ok, mely a munkáltató ellenőrzési körébe esik, illetve objektíve elhárítható. Amennyiben a kár oka nem bizonyítható, nincs helye a munkáltató mentesülésének. Nincsen helye mentesülésnek akkor sem, amennyiben a munkáltató a munkaszervezési, munkavédelmi intézkedéseket elmulasztotta (EBH 2006.1537). Az elháríthatatlanság pedig azt jelenti, hogy a kár elhárítása a technika adott színvonalán nem lehetséges vagy adott esetben nem kivitelezhető (időhiány).
A jogalkotó szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a munkáltató felelősségét azon helyzetekre korlátozza, amelyek befolyásolására képes.
Mentesül a munkáltató akkor is, amennyiben a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ehhez az szükséges, hogy ne legyen olyan kár ok, mely a munkáltató ellenőrzési körébe esik, illetve objektíve elhárítható. Amennyiben a kár oka nem bizonyítható, nincs helye a munkáltató mentesülésének. Nincsen helye mentesülésnek akkor sem, amennyiben a munkáltató a munkaszervezési, munkavédelmi intézkedéseket elmulasztotta (EBH 2006.1537). Az elháríthatatlanság pedig azt jelenti, hogy a kár elhárítása a technika adott színvonalán nem lehetséges vagy adott esetben nem kivitelezhető (időhiány).
Mentesülés esetei:
1. ellenőrzési körön kívül
2. bíróság általi részbeni mentesítés
3. kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása
2. bíróság általi részbeni mentesítés
3. kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása
Nem kell megtéríteni:
1. Károkozás idején nem volt előre látható
2. Kárenyhítési kötelezettség elmulasztása
3.Munkavállaló vétkes magatartása okozta
2. Kárenyhítési kötelezettség elmulasztása
3.Munkavállaló vétkes magatartása okozta
Kármegosztás, kárenyhítés, előreláthatóság
Tovább él a kármegosztás, valamint a kárenyhítés szabályrendszere. Ennek megfelelően nem kell megtéríteni a kár azon részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Tekintettel azonban arra, hogy a munkáltatót un. objektív felelősség, míg a munkavállalót csupán vétkességi felelősség terheli, a kármegosztás aránya mindig a munkáltatóra nézve kedvezőtlen (ritkán 50-50%). Ezen túlmenően a károsult a bekövetkezett kár következményeit köteles lehetősége szerint csökkenteni.
Láthattuk, hogy a Munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem kell azonban megtéríteni azt a kárrészt, amely a károkozás idején nem volt előrelátható, a munkavállaló vétkes magatartása okozott, valamint amely a kárenyhítési hibából származik. Az előreláthatóság azt a célt szolgálja, hogy a károkozás okozati láncában a munkáltató felelőssége ne terjedjen aránytalanul messze.
Előfordul ugyanis, hogy a károkozás további károkat is előidéz. A sérült munkavállaló például kórházba kerülhet és ott további fertőzést is elkaphat. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a kár (kárrész) a károkozás idején már nem volt előrelátható. Az előreláthatóság egyebekben az angolszász jogrend kártérítési szabályozásának egyik alapelve annak eldöntésénél, hogy az ok-okozati láncban meddig terjed a károkozó felelőssége. A nem előrelátható károkra a károkozó felelőssége általában nem terjed ki (superseding cause). Az előrelátható károkat (intervening cause) ugyanakkor a károkozónak meg kell térítenie.
Az amerikai jogrendszer a fokozott kártérítési felelősség korát éli. Kiterjed a felelősség a gondatlan közbeavatkozó kárára (negligent rescuer), az utóbb bekövetkezett orvosi műhibára (subsequent medical malpractice), az utóbb keletkezett betegségre (subsequent disease), valamint az utóbb bekövetkezett balesetre (subsequent accident).
Előfordul ugyanis, hogy a károkozás további károkat is előidéz. A sérült munkavállaló például kórházba kerülhet és ott további fertőzést is elkaphat. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a kár (kárrész) a károkozás idején már nem volt előrelátható. Az előreláthatóság egyebekben az angolszász jogrend kártérítési szabályozásának egyik alapelve annak eldöntésénél, hogy az ok-okozati láncban meddig terjed a károkozó felelőssége. A nem előrelátható károkra a károkozó felelőssége általában nem terjed ki (superseding cause). Az előrelátható károkat (intervening cause) ugyanakkor a károkozónak meg kell térítenie.
Az amerikai jogrendszer a fokozott kártérítési felelősség korát éli. Kiterjed a felelősség a gondatlan közbeavatkozó kárára (negligent rescuer), az utóbb bekövetkezett orvosi műhibára (subsequent medical malpractice), az utóbb keletkezett betegségre (subsequent disease), valamint az utóbb bekövetkezett balesetre (subsequent accident).
A bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján ugyanakkor a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli. Ezen szabály gyakorlati alkalmazása jól mutatja a hatályos szabályozás nem túl munkavállaló barát oldalát.
A károkozás egyes speciális esetei
A munkáltató felelőssége akkor is megállapítható, amennyiben a kárt egy a munkatársának önkéntesen segítő munkavállaló szenvedte el úgy, hogy a segítséget nem megfelelően nyújtotta. Nem célja ugyanis a jognak a segítségnyújtás elbátortalanítása. (EBH2004.1152). A munkáltató működési körébe tartozó stresszhelyzettel okozott károkért a munkáltató felelőssége szintén felel (EBH.2001.571).
Gyakran előfordul az a helyzet, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnésekor nem adja ki mindazt, amit az Mt. előír. Ez a magatartása (mulasztása) szintén kártérítési felelősséget eredményezhet (BH2009.59). A munkáltató objektív alapú kártérítési felelősségét nem zárja ki az a körülmény, hogy az ellene indult büntetőeljárás felmentéssel végződik. (BH2006.124).
Az egészségkárosodásért való felelősségnek nem akadálya az a körülmény, hogy a munkavállaló azt a munkáltatónak nem jelentette be (BH2004.386), valamint, ha a munkavállaló balesetet előidéző, jogellenes, ám a munkáltató által eltűrt gyakorlatot követett (BH2003.170).
Gyakran előfordul az a helyzet, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnésekor nem adja ki mindazt, amit az Mt. előír. Ez a magatartása (mulasztása) szintén kártérítési felelősséget eredményezhet (BH2009.59). A munkáltató objektív alapú kártérítési felelősségét nem zárja ki az a körülmény, hogy az ellene indult büntetőeljárás felmentéssel végződik. (BH2006.124).
Az egészségkárosodásért való felelősségnek nem akadálya az a körülmény, hogy a munkavállaló azt a munkáltatónak nem jelentette be (BH2004.386), valamint, ha a munkavállaló balesetet előidéző, jogellenes, ám a munkáltató által eltűrt gyakorlatot követett (BH2003.170).
Végezetül az új Mt. kártérítésre vonatkozó szabályait akkor kell alkalmazni, ha a károkozó magatartás, illetve annak hiányában a kár bekövetkezésének az időpontja 2012. július 1. napját követő. Minden más esetben az 1992. évi XXII. tv. rendelkezései irányadóak.
Dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
Jogi szakértő
LIGA Szakszervezetek
Jogi szakértő
Forrás : www.liganet.hu