Miért volt szükség a megváltozott munkaképesség minősítésének átalakítására?
A rendszerváltást követően Magyarországon a szociális és foglalkoztatási problémák jelentős hányadára a válasz a korhatár előtti és a rokkantnyugdíjazás volt. A társadalmi gondok rossz kezelésének következményeként egy, a biztosítási elveket és szociális szempontokat teljesen összekeverő ellátási rendszer jött létre.
A régi struktúrában a megváltozott munkaképességű személyek életük végéig társadalmi passzivitásba szorultak.
A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási aránya Nyugat-Európában közel 50 százalékos, ezzel szemben Magyarországon alig éri el a 10 százalékot. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási arányának javítása társadalmi érdek, és konkrétan megfogalmazott uniós elvárás is egyben.
A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási arányának növelése érdekében Magyarország az első lépést a komplex minősítési eljárás bevezetésével, 2008. január 1-jén tette meg. A komplex minősítési eljárásban a megmaradt egészségi állapot, valamint a hasznosítható képességek feltárása és fejleszthetősége váltotta az addig csupán a munkaképesség csökkenését felmérő vizsgálati módszereket. A komplex minősítés célja a megmaradt egészségi állapot hasznosítása: a rehabilitáció előkészítése annak érdekében, hogy a minősített személy sikeresen visszatérhessenek a nyílt, vagy védett munkaerőpiacra.
A komplex minősítés során alkalmazandó szempontrendszereket 2012-ben foglalták jogszabályba. A pontosan részletezett orvos-, szociális- és foglalkoztatási szakértői minősítési szabályok a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendeletben mindenki számára elérhetőek.