Komoly jogszabály változások jönnek – minden munkavállalót érint!
Szigorodó felmondás
Munkaviszony helyreállítása szélesebb körben, szigorodó kártérítési szabályok jogellenes munkaviszony megszüntetés esetére. Változóban a foglalkoztatással kapcsolatos szabályozás. Elkészült az Mt. módosításának tervezete – írja a jogiforum.hu.
2012-től csökkent a munkavállalói jogvédelem szintje
A 2012. július 1. napjával hatályba lépő Munka törvénykönyve jelentős változtatást hajtott végre a munkaviszony megszüntetésének a szabályozása területén. Egyrészt újraszabályozta a felmondási tilalmak rendszerét, melyeket két csoportra: felmondási tilalmakra, valamint felmondási korlátozásokra bontott. Az előbbi kizárólag már csak a gyermekvállaláshoz kapcsolódik. Utóbbiról pedig azt érdemes tudni, hogy a felmondási idő szabályaiba olvadt bele. Ez azt jelenti, hogy a korlátozással érintett körben (pl: keresőképtelenség) a felmondás kézbesíthető, ám a felmondási idő csupán az adott időtartamot követő napon kezdődik.
Másrészt a jogalkotó abból indult ki, hogy a munkavállalót érő leggyakoribb kár a kiesett (elmaradt) jövedelem, melynek kompenzálása után további kára a munkavállalónak már nincsen. Ennek összegét azonban lekorlátozta 12 hónapban azért, hogy a munkavállaló érdekelt legyen az álláskeresésben. A munkavállalói pereskedési érdek csökkentése céljából a munkáltatót terhelő büntető jellegű kártérítés intézményét a jogalkotó ezzel egyidejűleg megszüntette. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a kára bizonyítása nélkül már nem jogosult a jogsértés súlya, illetve körülményei alapján a munkáltatóval szemben kárt érvényesíteni. A szabályozás eredménye a perszám csökkenésben jól látható.
Végezetül a jogalkotó úgy döntött, hogy a munkáltató jogellenes lépését (jogellenes munkaviszony megszüntetése) fő szabályként kártérítéssel és nem visszahelyezéssel szankcionálja. A munkajogban is eluralkodó polgári jogi szemlélet szerint ugyanis a kár kártérítéssel kompenzálandó.
A néhány hete közzétett Mt. módosítási tervezet szerint a jogalkotó két területen a munkavállaló javára módosítaná a szabályozást. Az egyik terület a visszahelyezés, a másik pedig a munkavállaló számára megítélhető „büntető” kártérítés jogintézményével kapcsolatos.
Szélesebb körben kérhetünk visszahelyezést
Az új Munka törvénykönyve (2012. évi I.tv.) a polgári jog szemléletét honosítja meg a foglalkoztatási jogviszonyokban is. Ez a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató jogsértése bizonyított, abban az esetben fő szabályként a munkavállaló kártérítésre és nem visszahelyezésre jogosult. Ennek az az oka, hogy a polgári jog szabályai szerint a károkozás kártérítéssel kompenzálandó.
A munkaviszony helyreállítását – kivételes jelleggel – a következő esetekben kérheti a munkavállaló:
A munkaviszony helyreállítását – kivételes jelleggel – a következő esetekben kérheti a munkavállaló:
a) a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött,
b) a felmondási tilalmakra vonatkozó szabályokba ütközött (gyermekvállalás, ide nem értve a felek által kikötött felmondási tilalmat,
c) a munkáltató a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése nélkül szüntette meg felmondással a védett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát,
d) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő (üzemi tanács tagja, üzemi megbízott, a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállalói képviselője) volt, függetlenül a megszüntetés jogcímétől és körülményeitől,
e) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
b) a felmondási tilalmakra vonatkozó szabályokba ütközött (gyermekvállalás, ide nem értve a felek által kikötött felmondási tilalmat,
c) a munkáltató a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése nélkül szüntette meg felmondással a védett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát,
d) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő (üzemi tanács tagja, üzemi megbízott, a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállalói képviselője) volt, függetlenül a megszüntetés jogcímétől és körülményeitől,
e) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
Fontos, hogy a munkáltató ilyen esetekben akkor sem kérheti azt, hogy a bíróság a munkaviszony helyreállítását mellőzze, ha egyébként a munkavállaló szerződésszerű foglalkoztatására már nincs lehetősége. Amennyiben a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja a munkaviszonyt meg nem szüntetettnek kell tekinteni, azaz a munkaviszony folyamatosan fennáll a munkáltatói jogellenes megszüntető nyilatkozat ellenére is. A munkavállaló számára pedig – az Mt. 42. § (2) bek. b) pontjára (foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettség), és 51. § (1) bekezdésére figyelemmel (foglalkoztatás) – a jogellenes munkaviszony-megszüntetés szerinti munkaviszony megszűnés időpontjától az ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időszakra munkabért kell fizetni. Mivel ennek a mértékét a törvény nem határozza meg, így a munkavállaló számára az Mt. 146.§ (3) (e) bekezdése alapján távolléti díj jár. A munkavállaló követelheti a felmerült kárának a megtérítését is, ezt azonban bizonyítania kell.
A módosítás tervezete a munkaviszony helyreállítását a következő esetekben teszi lehetővé:
„A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha
a) a munkaviszony megszüntetése
aa) az egyenlő bánásmód követelményébe,
ab) a joggal való visszaélés tilalmába,
ac) a 65. § (3) bekezdésébe
ütközött,
b) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt,
c) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.”
a) a munkaviszony megszüntetése
aa) az egyenlő bánásmód követelményébe,
ab) a joggal való visszaélés tilalmába,
ac) a 65. § (3) bekezdésébe
ütközött,
b) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt,
c) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.”
A módosítás szövegéből látható, hogy a tervezet két ponton nyúl hozzá a munkaviszony helyreállításának a szabályaihoz. Egyrészt lehetővé teszi a munkaviszony helyreállítását abban az esetben, amennyiben a munkaviszony megszüntetése a joggal való visszaélés tilalmába (régen: rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma) ütközött. A joggal való visszaélés lényege abban áll, hogy a munkáltató lépése nem ütközik konkrétan az Mt. valamely rendelkezésébe, mégsem szentesíti a jog a lépést, mivel annak gyakorlása visszaélésszerű volt. Ilyennek minősítette például a bíróság egy ügyben a közalkalmazott felmentését, mivel annak hátterében nem létszámcsökkentés, hanem a felek ellentéte húzódott meg.
Egy másik ügyben joggal való visszaélésnek minősítette a bíróság a felmondást, mivel arra a munkavállaló helytálló szakmai kritikája adott alapot. Végezetül joggal való visszaélésnek minősítette a bíróság a határozatlan idejű munkaszerződés határozott idejűvé módosítását, mivel annak mögöttes indoka az volt, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalónak fizetendő juttatások megfizetése alól mentesüljön. Határozott idejű munkaviszony megszűnése esetén ugyanis a felmondási idő, felmondási védelem szabályai nem alkalmazandók, s végkielégítés sem fizetendő.
Egy másik ügyben joggal való visszaélésnek minősítette a bíróság a felmondást, mivel arra a munkavállaló helytálló szakmai kritikája adott alapot. Végezetül joggal való visszaélésnek minősítette a bíróság a határozatlan idejű munkaszerződés határozott idejűvé módosítását, mivel annak mögöttes indoka az volt, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalónak fizetendő juttatások megfizetése alól mentesüljön. Határozott idejű munkaviszony megszűnése esetén ugyanis a felmondási idő, felmondási védelem szabályai nem alkalmazandók, s végkielégítés sem fizetendő.
Kikerülne azonban az Mt-ből az a szabály, miszerint visszahelyezés kérhető abban az esetben, amennyiben a munkáltató a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése nélkül szüntette meg felmondással a védett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát. Ezzel összefüggésben rá kell arra mutatni, hogy a jogalkotó a munkavállalói képviselő fogalmát szintén módosítaná, melybe az Mt. 273.§ (3)-(4) §-ok szerinti védett szakszervezeti tisztségviselő is beletartozna. Ezzel ugyanakkor a visszahelyezés körét a jogalkotó nem szűkítené, hanem ellenkezőleg bővítené! A munkavállalói képviselő jogviszonyának jogellenes megszüntetése ugyanis mind a felmondást, mind pedig az azonnali hatályú felmondást magában foglalja, míg a jelenlegi szabályozás csupán az első esetet szankcionálja.
Büntetné a jogalkotó a jogellenesen munkaviszonyt megszüntető munkáltatót
Az Mt. 82.§(1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Az Mt.167.§(1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem mindegy azonban, hogy milyen jogcímen érvényesítek kártérítési igényt, hiszen a munkáltató kártérítési felelőssége limitált. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben a munkavállaló vagy tételesen bizonyítja a kárát vagy un. kompenzációs átalányt kér.
A tételes bizonyítás keretében az elmaradt munkabér jogcímén követelt kárigény nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának az összegét, ami a korábbi szabályozáshoz képest újítás. Ez az abszolút felső határ, melyet a munkavállalónak tételesen is bizonyítania kell. Emellett követelheti egyéb kára megtérítését is azzal, hogy a megváltozott kártérítési szabályok alapján a munkáltatót széles körű kimentési lehetőség illeti meg (lsd. pl. az előreláthatóság követelményét). Tételes kárigénye helyett a hatályos Mt. lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállaló a kár bizonyítása nélkül követelje a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díj összegét.
Ezen túlmenően az Mt. 82.§ (3) bekezdése alapján a munkavállaló mindkét esetben jogosult a végkielégítés összegére is, mely megillette volna jogszerű felmondásnál. A kompenzációs átalány vonatkozásában szükségtelen rámutatni arra, hogy a jogalkotó nem volt túlzottan bőkezű a munkavállalók jogait illetően. Éppen ehhez az elemhez nyúlna hozzá a jogalkotó oly módon, hogy a munkavállaló a felmondási időre járó távolléti díja kétszeresét követelhetné. Ez sem túl nagy gesztus, de ha figyelembe vesszük, hogy olyan javaslat is felmerült, miszerint ehelyett állam javára történő közérdekű bírság kiszabása válna lehetségessé, megállapíthatjuk, hogy sokkal jobban járnak a munkavállalók.
Végezetül azt is érdemes leszögezni, hogy a jogszabály módosításokat a munkavállalók a szakszervezeteknek köszönhetik!
A tételes bizonyítás keretében az elmaradt munkabér jogcímén követelt kárigény nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának az összegét, ami a korábbi szabályozáshoz képest újítás. Ez az abszolút felső határ, melyet a munkavállalónak tételesen is bizonyítania kell. Emellett követelheti egyéb kára megtérítését is azzal, hogy a megváltozott kártérítési szabályok alapján a munkáltatót széles körű kimentési lehetőség illeti meg (lsd. pl. az előreláthatóság követelményét). Tételes kárigénye helyett a hatályos Mt. lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállaló a kár bizonyítása nélkül követelje a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díj összegét.
Ezen túlmenően az Mt. 82.§ (3) bekezdése alapján a munkavállaló mindkét esetben jogosult a végkielégítés összegére is, mely megillette volna jogszerű felmondásnál. A kompenzációs átalány vonatkozásában szükségtelen rámutatni arra, hogy a jogalkotó nem volt túlzottan bőkezű a munkavállalók jogait illetően. Éppen ehhez az elemhez nyúlna hozzá a jogalkotó oly módon, hogy a munkavállaló a felmondási időre járó távolléti díja kétszeresét követelhetné. Ez sem túl nagy gesztus, de ha figyelembe vesszük, hogy olyan javaslat is felmerült, miszerint ehelyett állam javára történő közérdekű bírság kiszabása válna lehetségessé, megállapíthatjuk, hogy sokkal jobban járnak a munkavállalók.
Végezetül azt is érdemes leszögezni, hogy a jogszabály módosításokat a munkavállalók a szakszervezeteknek köszönhetik!
Ha tetszett a cikk, kérjük oszd meg, hogy mások is láthassák!